A kétfázisú (kétlépcsős) repesztőlakk olyan, mint a mumus - elsőre mindenki berezel a használatától. Pedig ha pár alapszabályt betartasz, akkor meglehetősen könnyű és élvezetes lesz ennek a hobbivegyszernek a használata!

A kétfázisú repesztőlakkot hobbikörökben felülrepesztőnek is nevezik. Ez jól mutatja a használat módját is: a már díszített felületre dogozunk vele, ez az egyik legutolsó munkafolyamat, ugyanis ez a repesztőlakk száradása után átlátszóvá szárad.

Mindenképp érdemes elolvasni a repesztőlakk használati utasítását, mert márkánként lehetnek eltérő alkalmazási módok, most itt az alapot írom le, illetve azt, hogyan lehet a Decorpub repesztőlakkjával igazán szép porcelános repesztést készíteni.






...szóval adott egy már díszített tárgy, azaz vagy színezett, vagy decoupage technikával már díszített felület.


A repesztés menete a következő:

1., kend fel a felületre gondosan a repesztőlakk első fázisát (1/2-es flakon)
Ez egy tejszínű fehér lötty, hasonlít a decoupage ragasztólakk állagához. Ez a fázis nem más, mint egy ragasztóréteg - ez fogja a felületre tapasztani a második fázisunkat annak érdekében, hogy az ne peregjen száradás után le a felületről, ez az alapja a repedő rétegnek.
Akkor tudod a munkát folytatni, ha ez a fázis már átlátszóra száradt.
A szárítás megkönnyítésére használhatsz hajszárítót vagy ventillátort, de nem szabad nagyon erős hőnek kitenni a felületet száradás közben!
Arra is érdemes figyelni, hogy a szárítás ne legyen nagyon drasztikus, mert könnyen előfordulhat, hogy az első fázis felülete gyorsan megszárad, egy záróréteget képez, így az alsóbb réteg nedvessége nem tud majd elpárologni.
Különösen nem nedvszívó felületen futhatsz ebbe bele, pl. üveg, vagy kerámia esetén.
Ha előfordul sincs nagy baj, de sokkal lassabban szárad meg ez a réteg, tovább marad tejszerű.

Ezt a fázist felhordhatod ecsettel, szivaccsal, de mindenképpen cél legyen az egyenletes felület kialakítása. Ennek a rétegnek kb. olyan vastagnak kell lennie, mint amilyen a ragasztólakk szokott lenni.

2., A megszáradt első fázisra kend fel a második fázist nem túl vékony rétegben. Ez egy mézszerű, kissé ragadós anyag. Hogy tökéletesen tapadjon a felületre és a lehető legszebb vonalú repesztés alakuljon ki, ezt a réteget az ujjaddal alaposan dörzsöld át a felületen! Természetesen használhatod erre a felhordó ecsetedet is, a lényeg, hogy egymásra merőlegesen, oda-vissza is többször átmasszírozd a felületet.
Itt nem kell a felület simaságával és az ecsetvonásokkal foglalkozni, mert ez száradás közben szépen kisimul magától.

3., hagyd megszáradni a második fázist!  A második fázis száradás közben megrepedezik, elsőre a nagyobb repedések alakulnak ki, majd szép fokozatosan összekötik azokat a vékonyabb szálak.
A legszebb akkor lesz a repesztés rajzolata, ha a második fázis természetes módon, magától szárad meg. Ha rászárítasz, akkor ne túl közelről és ne túl meleg szárítóval tedd!
Akkor van "kész" a repesztés, ha az elindult repedés-szálak össze vannak kötve egymással és így az egész felületen összefüggő a repedezés.
Mivel ez a fázis is áttetszőre szárad, elég nehéz észrevenni a kialakult repedéseket, azok csak surlófényben, azaz a felületet kissé oldalról nézve vehetőek észre.

4., A kialakult repesztéseket ki kell emelni, azaz magába a repesztésbe színes anyagot kell gyömszködni, hogy látszódjanak. A finomvonalas repesztőlakkoknak, azaz a kagylós, vagy repedezett porcelán rajzolatú repesztőlakkoknak a második fázisa nem szárad vízállóvá, így kiemeléskor csak oldószeres anyagokat alkalmazhatunk. Ilyen az olajfesték, az oldószeres patinázó festék, vagy pl. az aranyozó paszta. 
A kiemelés maga egy egyszerű és kellemes folyamat; nem szöszölős rongyra kell tenni a választott pasztából és azzal átdörgölni a repesztés felületét. A színezőanyag bejut a repedésekbe, azokban megülve szépen kirajzolódik a repesztés mintázata. Ha az összes repedés kirajzolódott, a felesleges színezőt a felületről vissza kell törölni.
Jó tudni, hogy maga a repedési folyamat nem áll meg, amikor látod, hogy összefügg mindenhol a repedés, akkor érdemes kiemelni. Ha sokáig hagyod, akkor mindig folyamatosan újabb repedések keletkeznek, így az eleinte szép ritkás repedés is apróra töredezik. De ha kiemelés után történik ez meg, nincs gond, hiszen azt már nem teszed láthatóvá.

5., Ha kiemeltük a repesztést, egy elengedhetetlen fázis következik: mivel a repesztőlakk nem szárad vízállóvá, le kell a repesztést fújnunk vagy lakkoznunk oldószeres befejező- lakkal. Így tárgyunk tisztíthatóvá válik és a levegő páratartalma sem okoz kárt a díszítésben.

Hidd el, nem bonyolult a kétfázisú repesztés, ennyi idő alatt, míg ezt leírtam, simán elkészülne több nagyobb tárgy repesztése is:)

Még nem volt szó arról, mitől függ a repesztés rajzolata:
-vékony első réteg, vékony második réteg = biztosan sűrű és vékony repedések
-vastagabb alsó és vastagabb felső réteg = biztosan ritka, mély és széles repesztések
-normális vastagságú alsó réteg, nem túl vékony második réteg magától száradva = szép, kagylós rajzolatú ritkás repesztés, vékony repedésekkel
-nagyon meleg hajszárítózás sokáig = sűrű repedés

A fenti leírásban benne van, hol lehet hibázni, de ha mégsem leled az okod, mondd el, mit tapasztalsz, biztos vagyok benne, hogy sikerül meglelni közösen, mi is történhetett repesztésed közben.

Repeszteni szerintem nagyon jó móka! Ha egyszer rákapsz, biztosan jó sokáig mindent megrepesztesz, ami a kezed ügyébe kerül! De nem gond, mert le fogsz szokni erről, amikor rájössz, milyen otromba pl. egy repesztett emberi arc :)
De addig is jó munkát!

Léhner Csilla

(Ok, majd megtanulok normális címet írni - de a lényeg szerintem érthető.)

Kati megkeresett levélben (info kukac decorpub.hu) és azt kérdezte, hogy hogyan tudja egy megörökölt tükör széles keretét valamilyen módon antikolni és/vagy díszíteni.
Mikor írni kezdtem az utóbbi repesztős bejegyzést, eszembe jutott, hogyha a tükör környezete engedi, akkor ez egy jó módszer lehet a díszítésre.
Kati azt is elmondta, hogy mostanában ismerkedik a hobbitechnikákkal, így jó lenne egy olyan tippet adni neki, amitől nem fog holnaptól inkább a sálkötés felé nyitni.

Itt a keret részlete:























Amit tudunk a keretről:
1., olajfestékkel volt lekenve (mi tapad arra és hogyan?)
2., púder színe van (kellemes, megtartható alapszín!)
3., nagy, de a szalvétatechnikás díszítéshez mégis keskeny a keret (hova és milyen minta kerüljön?)
4., viszont lapos a keret, tehát mégiscsak jó az a szalvétázás (nem kell foglalkozni kiálló dudorokkal)
5., ha nincs dudor, akkor nem tudjuk azt hangsúlyossá tenni (struktúra kiemelésére szolgáló patinázószerek kilőve)
 

Nézzük részletesebben:

1.,olajfesték alap - ha ismeretlen az alapul szolgáló festékréteg, akkor célszerű annak felületét nagyon finom csiszolókockával megcsiszolni. A nem vizes oldószeres felületeken friss festés után összeugorhat a mi vizes vegyszerünk, de az is előfordulhat, hogy nem tapad rá kellően a hobbivegyszer. Nem is kell tudnunk, mivel volt festve - csiszoljuk meg a felületét, így a vízbázisú vegyszerünk fizikailag (is) tud kötődni a régi ismeretlen festékhez és így valószínű, hogy maradandó lesz a ragasztása.
Természetesen csak akkor tudjuk a régi alapréteget így használni, ha az nem pereg, hanem viszonylag stabil. Kati keretén látszik, hogy rendben van ez a réteg.
(Most abba ne menjünk bele, hogy egy valódi felújítás esetén illene az egész festéket hőlégfúvóval vagy festékmaró anyaggal fáig visszapucolni - maradjunk a hobbikate- góriánál!).
Tehát ha az alapszín használható, csak borzolni kell finoman a felületet.

2.,púderszínű alapfesték - ha szalvétával díszítünk, ez a pasztellszín nagyonis megfelelő szalvéta alá. A szalvétamotívum felragasztásakor a minta áttetsző lesz, de ez a szín nem nyeli be a mintát.
Tehát az eredeti alapszín kihasználható.

3.,szalvétatechnikánál, vagy bármiféle decoupage díszítésnél (azaz papírmotívummal való díszítésnél) ez a keret eléggé bonyolult, hiszen sok-sok apró mintára lenne szükség egy ekkora ovál ésszerű és tetszetős díszítéséhez. Ilyen szalvétát (papírt) vagy nem lelünk, vagy papír esetén a kicsi minták mennyiségét figyelembe véve sok-sok papírból tudnánk csak mintát ollózni. Megéri?!
Ha viszont van otthon sok olyan szalvétád, amin apró minták vannak, tépegesd azokat körbe és próbálgasd fel a keretre. Így lehet giccsesen túlrózsázni egy amúgy használható keretet :)

4.,lapos keret: ha valakinek van hozzá idege, akkor a keret laposságát kihasználva nonfiguratív minták is kerülhetnek rá, hiszen a nem domború keret nem ad olyan stílust, ami ezt ütné...
Mondanám, hogy egy ilyen keretet lehet nyugodtan állatmintás szalvétával is díszíteni bátran, de nem mondom, mert nagyon nem szeretem az állatmintás motívumokat...

5., dudorhiány - tudod, a képkereteken is szokott lenni némi plasztukus díszítés...
Ezen keretek esetében nagyon könnyen, csak a mélyedések - kiemelkedések átszínezésével is remek hatást érhetünk el. De mivel itt nincs ilyen, ráadásul ez egy sokoldalas önálló téma, most lapozzunk.

+1 eredeti festék visszacsiszolása - egy durvább csiszolókockával foltosan vissza lehet csiszolni a meglévő keret éleit, így előbukkan az alap alatti szín, ha mázlink van, akkor az jó sötét. Jó móka, de egy alkotni vágyó hobbistát nem elégít ez ki.
Hasonló hatást lehet elérni azzak, ha ott, ahol kopottnak szeretnénk látni, egy sötétebb színnel elhalványuló csíkokat húzunk az élekre, ergo olyan lesz, mintha visszakopott volna az egész az idők során.

+2., viaszos koptatás - a fentihez hasonló kopott hatást érünk el, ha a felületet lendületesen beviaszoljuk egy gyertyával. Egyszerűen annyi a dolgod, hogy arra a helyre (pl élek, vagy az élek szélei) ahol az eredeti színt szeretnéd viszontlátni, egy sima háztartási gyertyával sávokat "rajzolsz". Aztán rákened a gyertyázott felületre az alaptól eltérő akrilfestéket, majd teljes (!) száradása után egy csiszolókockával átdörögölöd a felületet. Ott, ahova a gyertya rajza került, az akrli nagyon könnyen lepattan laza dörgölés hatására is, és alóla felbukkan az eredeti szín.

A felsorltakon kívül a keretünket átfesthetjük, maszatolhatjuk az éleit, festhetjük szivaccsal pamacsolva foltosra, de akár repeszthetjük is.
Jó lehet a kétfázisú repesztőlakk alkalazása, de ekkora felületre a gatyánk is rámenne, azt hiszem. Maradjon az finom dolgokra.

Viszont remek lehet az egyfázisú repesztőlakk alkalmazása!
Az alapszín megvan, ezt kicsit meg kell csiszolni (tapadás), és rá kell hordani egy jó- adagnyi egyfázisú akrilrepesztőt. A repesztőlakk megszáradása után pedig egy, az előszoba többi tárgyaihoz passzoló sötétebb színnel át kell kenni.

Egy dolgot viszont nem szabad elfelejteni: ha a második akrillal egy ekkora méretű összefüggő felületen körbekörbe húzogatjuik az ecsetet, biztosan nem lesz harmonikusan kellemes a repedt felület, hanem foltos lesz, mint a fene, mire körbeérünk!

Megoldás: a második réteget ne ovál-irányba, hanem az ovál sugarának megfelelően rövid szakaszokban hordjuk fel a festéket! (aztán nézzünk utánna, hogy mennyi értelme van annak a szócsoportnak, hogy ovál sugarának megfelelően).























Használhatnánk szivacsot is a második akril felhordására, ám az előző bejegyzés képein látszik, hogy a szivacsos felhordás kevésbé karakteres repesztést eredményez, egy előszobában álló tükörkeretnél pedig jobb, ha látszik, nem véletlen történet nyomai jelentek meg.

Kati, szerinted? :)

Tényleg egyszerű így a keret díszítése - és biztos vagyok benne, hogy ez az egyszerű módszer változtat annyit, hogy érdemes legyen kipróbálni!
Nagy baj nem lehet, ha nem tetszik az eredmény, eredeti púderes színre bármikor visszafenthető...

Jó díszítgetést!
Léhner Csilla



 

Repesztésről beszélni eleget sosem lehet.
Most a repesztőrendszerekkel általánosan szeretnék kicsit foglalkozni, az alapvető vegy- szereken belül..

 
Az egyfázisú repesztőlakk
 
Nevezik egylépcsős repesztőnek, akrilrepesztőnek, antikoló lakknak, de köztes repesztőnek is. Ennél a repesztőnél a repedést két, egymástól elütő színű akrilfesték közé kent repesztőlakk használatával érjük el; a repesztést egyetlen lakkréteg hozza létre (magyarul: egyetlen flaskát kell vennünk az akrilfestékeink mellé a repesztés elkészítéséhez).
 
A lényeg: erre a repesztőlakkra akrillal festünk rá, az akrilfesték a lakk hatására száradás közben megrepedezik.
 
Leginkább régi, pergő festékrétegű fatárgyak hangulatát utánozhatjuk, ha ezt a repesztőt használjuk.
 
Mivel itt a fedő akrilfesték reped, nem használhatjuk szalvéta fölött, csakis alapként jöhet szóba, de lehet ez önállóan is a tárgyunk dísze.
 

 
Általánosan így használjuk: 
 
 
A legelső lépés - a tárgy előkészítése-alapozása a repesztőlakk felhordása előtt:
 
 
Fesd le a felületet akrilfestékkel, vagy alapozóval! Ennek a festékrétegnek a színe fog megjelenni a repedés hasadékában a kész művön. Amikor akrilfestékkel lekened az alapodat, az akrilfesték egyben vízzáróvá is teszi azt, így a rákerülő repesztőlakk nem szívódik be az alapba és képes lesz repedést előidézni.
Repesztőlakk alá mindig olyan anyaggal kell dolgozni, ami vízálóvvá szárad, nehogy a rákerülő repesztőlakk feloldja az alapot.
 
Ha a porózus (nedvszívó) anyag eredeti színét szeretnéd viszontlátni a repedés hasadékában (pl virágcserép), akkor kend le azt enyhén hígított decoupage ragasztólakkal, az száradás után átlátszóra szárad, lezárja az alapot, és megakadályozza a repesztő felszívódását. Hagyd alaposan megszáradni a legalsó réteget!
 
Nem porózus felületen közvetlen alkalmazva (mázas kerámia, üveg), lehet, hogy összeugrik a repesztőlakk, és akkor nem ad szép eredményt. Itt is jól jön egy réteg ragasztólakk a felhordás előtt.
 
 A repesztés előkészítéséről ennyit...
 
  
Második lépés - a repesztőlakk felhordása:
 
 
Kend fel a repesztőlakkot a felületre!
Ne sajnáld, jusson mindenhova bőven! Ez a réteg is befolyásolhatja a végeredményt, vastagabb réteg általában szélesebb hasadékot eredményez.

Nem kell különösebben óvatoskodni a felhordásánál, ez az anyag többnyire jól terül, nem lesz csíkos száradás után.

A repesztés rajzolata a lakk felhordásával is összefügg: más lesz, ha párhuzamosan, egy irányba húzott ecsetvonásokkal hordjuk fel, és más lesz akkor is, ha összevissza, vagy szivaccsal nyomkodjuk a felületre. Ez természetesen minden márkánál más eredményt ad, érdemes egy próbadarabon a különböző felhordási módszereket kipróbálni.
 
Hagyd megszáradni a repesztőlakkot!

Itt álljunk meg egy kicsit: vannak olyan márkák, amelyeknél nem szabad teljesen megvárni a száradást folytatás előtt, mert akkor nem, vagy csak gyéren reped meg a ráhordott akrilfesték! Ezen repesztőlakkoknál még nyirkos állapotban folytassuk a munkát! 

 
A harmadik lépés - a legfelső akrilfesték felhordása:
 
 
Hordd fel a második akrilfesték-réteget a repesztőlakkos felületre! Ez a felső réteg fog dominálni, ha erre szeretnél szalvétát ragasztani, akkor ez a réteg legyen világos színű, különben nem fog látszódni a ragasztástól áttetsző minta. Ezt a réteget párhuzamos, egymást kicsit sem fedő ecsetvonásokkal vidd a felületre, különben ott, ahol a két ecsetvonás fedi egymást, nem alakul ki a repedés!
 
A második akrilréteg felhordásának módja is befolyásolja a repesztés rajzolatát, más lesz, ha a lakk vonásaival párhuzamosan húzol az ecsettel, más lesz, ha arra merőlegesen, és más, ha szivaccsal a felületre nyomkodva hordod fel a festéket. Ezt is érdemes kipróbálni egy próbadarabon még díszítés előtt.
 
Ennek a festékrétegnek a vastagsága is meghatározó: vastagabb réteg általában ritkábban, és szélesebben reped, míg a vékony, nagyon híg réteg sűrű és vékony repedést eredményez (szintén próba!). Nagyobb, egybefüggő terület repesztésekor inkább kicsit hígabb akrilt használjunk, hogy ne száradjon meg az első ecsetvonás, mire a végére érünk a munkadarabnak.
 
Jó szolgálatot tehet a szivacs-ecset, egyenletesebben lehet felhordani a festéket. Ha ecsettel dolgozol, akkor a festékbe mártott ecset hegyével, szinte függőlegesen érintsd először a felületet, aztán ahogy húzod a "vonalat", folyamatosan döntsd meg az ecsetedet, amíg ki nem fogy az ecsetből a festék.
Megmondom őszintén, hogy nekem a foltosabban felhordott második réteg által adott repedezett rajzolat sokkal jobban tetszik, mint a nagyon egyenletes második réteg összhatása. Tehát NEM HIBA, ha a második réteg rusztikusra sikeredik, sőt szerintem sokkal jobban idézi így egy régi, pergős festékű tárgy hangulatát...


Néhány konkrét repeszésféleség:

Az alap minden esetben egy szép szürke és kissé sötét akrilfesték volt.
Megszáradása után erre kentem fel a repesztőlakkot, nagyjából minden oldalra hasonló mennyiségű jutott.
Különbség csak a második akrilréteg vastagságában és felhordási módjában volt.



1.,  Vastagabb, sűrű második akrilréteg, párhuzamosan kenve a repesztőlakk felhor- dásának vonásaival
látszik, hogy szélesebb és mélyebb repedések alakultak ki, a repedések közti szigetek is nagyobbak:

2., Vastagabb, sűrű második akrilréteg, merőlegesen kenve a repesztőlakk felhor- dásának vonásaival
Az előzőtől eltérő repesztésrajzolat, kisebb szigetekkel és kevésbé széles repedésekkel:



3., Vékonyabb (vizezett) második réteg, szivaccsal  feltunkolva a felületre.
Aligrepedős felület, vékony repedéssel, kicsi szigetekkel:
























4., Vékonyabb (vizezett) második réteg, ecsettel, egyenetlenül felhordva a felületre:
A legrusztikusabb felület, csak itt-ott reped és az alap is átlátszik sokszor. Ha nem nézem az idétlen színválasztást, akkor ez talán a legeredetibb hatású repesztés. Tényleg olyan, mintha most kukáztam volna a tárgyat:


Huhh, ez jó hosszú lett..., pedig csak erről van szó:
1.,akrilfesték első rétegét felkenni
2.,repesztőlakkot rákenni
3.,második akrilfestéket felkenni
ugye, hogy nem is olyan bonyolult?!
Viszont, azt hiszem, ha eddig valami miatt nem volt sikerélményed, akkor fentebb biztosan rábukkansz, hogy mit is lehetne másképp csinálni!
 
Ha egyszer sikerül, jó ideig minden szembejövő tárgyat meg fogsz repeszteni, ne aggódj, majd elmúlik a kényszer..., ha más nem, akkor, ha megismerkedsz a kétfázisú repesztés adta lehetőségekkel! :)

Jó repesztést (próba-próba-próba!)

Léhner Csilla

Ha hobbizni kezdesz, mindenképpen érdemes náhány alappal tisztában lenned. Így kevesebb kudarc érhet, noés kevesebb felesleges holmit fogsz megvásárolni.
Na, jó, kb ugyanannyit fogsz vásárolni, de legalább olyanokat, amikre feltétlen szükséged is van ;)

Az alapozást most az akrilfesték általános leírásával kezdem.
Időről időre folytatódik ez a sorozat, persze majd sokszor megunom és lesz itt rémbonyolult nem alapcucc is, dehát így szép a hobbizás!

Mi is az az akrilfesték?

Nekünk, a felhasználóknak a következőket jó tudni általánosan az akrilfestékekről:
az akril vízoldhatatlanná száradó festék, azaz száradás után a festéket nem oldja fel a víz. Használat közben vízzel hígíthatjuk, és az eszközeinket vízzel tisztíthatjuk meg.
Az akril jól fedő, gyorsan száradó festék, nem tartalmaz büdös oldószert, és nem károsítja a szervezetet, használata könnyű, ideális a hobbitevékenységhez.
A különböző színek egymással bátran keverhetőek, de mivel nem művészfesték, könnyen kapunk jellegtelen színeket, pl fosbarna.

Megtisztított felületre kell felhordani, a felhordáshoz használhatunk ecsetet, szivacsot, de szivacshengert is akár. Ha szeretnál rétegeket spórolni, csúszósabb felületekre szivaccsal pacsmagold vagy hengerezd fel, akkor nem lesz a felületed áttetszően sávos, így kevesebb réteg is esztétikus lehet.





Az akrilfesték jól tapad különféle felületekre, fára, papírra, gipszre, stb. Mivel oldószermentes, használhatjuk styropor (pl. hungarocell) festésére is. Ha viszont nem porózus felületű használati tárgyat díszítesz vele (üveg, tükör, mázas kerámia), akkor számolj azzal, hogy nem mindig tapad meg azon, sokszor matricaszerűen lehúzható lesz az egész festésed. Ezt elkerülheted alapozással. Vagy mondjuk azzal, hogy üvegre való festékkel festesz üvegre:)
Persze nem használati tárgy esetén az akrilfesték is alkalmazható ezen felületeken dekorként.

Az akrilfesték befejező lakkozást nem igényel a vízoldhatatlanná száradásának köszönhetően, de porózus felületeknél jól jön a lakkozó védőréteg. Itt nem az akrilt teszi ám jobbá, simán a víz bontását akadályozza meg.

A hobbicélra árusított akrilfesték „ecsetkész”, de használat előtt fontos alaposan felrázni a flakont: felrázzuk, majd hagyjuk egy kicsit a keletkező légbuborékokat kipattanni, így biztosan nem viszünk buborékot a felületre.
Nem csak azért kell felrázni, hogy az odagondolt leülepedéseket feloldjuk, hanem azért, mert a rázás(keverés) hatására a festék kellemesen kenhető állagúvá válik.

Ha festéket választasz, akkor ne a kiszerelés nagysága döntsön: sokkal fontosabb, hogy az a festék jól fedő legyen (ne kelljen sok réteget feltenned), jól kenhető legyen (a csíkos itt nem trendi), és fontos, hogy legyen időd szöszmötölve festeni, azaz ne kössön atomszárazzá az egybefüggő felületek összedolgozása előtt. A gyorsan száradó alatt értsd inkább azt, hogy gyorsan száradó, de azért még használható. Na. Valahogy így.

Azért is jobb, ha a festéked nem pillanatragasztóként köt a felületre, mert ha valami oknál fogva több színnel szeretnél árnyalni, a kellemes összemosások helyezz egy azonnal száradó festék használatakor rútul csíkos felületed lesz.



Nem jellemző az egészségkárosító hatása, de ha a gyereked kezébe adod, számolj azzal, hogy a ruhájából nem fogod tudni kimosni a festéket, ha összepacsálja magát.
És össze fogja pacsálni.

Üdv.: Léhner Csilla

Óóó, hogy mennyire szeretem a hivatalos beköszöngetős elsőposztos szövegek írását!

Addig is, amíg erőt veszek magamon, egy rövidke előzetes: sok éve foglalkozom különféle kreatív díszítési technikákkal (festegetés, decoupage, satöbbi), ehhez jó ideje társul egy közléskényszer is, aminek az eredménye majd itt (nyilván) látható lesz.

Mivel az otthoni efféle időtöltés szerintem valóban jó móka, nem titkolt szándékom, hogy téged is rávegyelek, díszíts velem tárgyakat, ha elakadsz, kérdezz, beszéljük meg, mit-hogyan érhetsz el, mi-hogyan használható, hogyan tudsz különleges effekteket létrehozni - vagy csak simán hogyan tudsz egy teljesen jellegtelen használati tárgyat saját stílusodra alakítani.

Tehát ez lesz majd itt.

Leírások csillásan, hobbilaborosan, vagy szuszettisen.
Vagy már decorpubosan ;)

Üdv.: Léhner Csilla